Egy kis kutyasuli

BH- Vizsga, Bende Kupa

2010. május

Sokan tudjátok, hogy Donisz megszerezte  ezt a vizsgát. Ezt követően ismét megrendezésre került a Bende Kupa elnevezésű verseny is, ahol szintén elindultunk Donóval. Mivel még nem tettem közzé a képeket, most pótolom!

Próbáltam úgy összeválogatni a képeket, hogy a gyakorlatok is jól kivehetőek legyenek ezért a vizsgás képek keverednek a verseny képeivel,szerintem meg tudjátok különböztetni őket!

Maga a vizsga 2részből áll, egy pályamunkából és egy közlekedés biztonsági részből. A pályán a gyakorlatokat 2-szer kell végre hajtani, először pórázon, másodszor szabadon, majd a helyben maradás következik, míg a "párunk" dolgozik.  A verseny anyaga ugyan ez, kivéve ott már nincs közlekedés biztos rész.

Váradi Emi és Karin a "párunk"

Mint minden hasonló rendezvényen, itt is ünnepélyes megnyitóval kezdődik a ceremónia. Köszöntőt mond az iskolavezető, bemutatkoznak a bírók, elmondják azt is, hogyan zajlik majd az esemény és természetesen minden vizsgázónak, versenyzőnek sok szerencsét kívánnak!

Figyelmesen hallgatjuk a megnyitót

Szerintem már izgulunk!

A bíróhoz mindenkor egy felvezető kíséri a vizsgázókat,versenyzőket, akik ekkor már megbeszélték ki kezdi a pályagyakorlatot és ki a helyben maradást.

Szerencsére mi kezdtünk a pályán! :)

A gyakorlat első része 50-60 lépés pórázon vezetés, hátra arc, utána 10-15 lépés között tempóváltások következnek.

Indulás előtt nagy levegő,
 utolsó duruzsolás Doncikámnak!

A tempóváltások után, 5-10lépés között 2 jobbra fordulatot kell végrehajtani, aztán hátra arc és megállás. Ekkor lehet először megdicsérni az ebet, jelen esetben Donót.

Amikor a bíró int, elindulunk majd 2 balra fordulattal közeledünk a ránk váró "csoportba", akiket 8-as alakban meg kell kerülni, majd középen le kell ültetni az ebet. 

"Balra át"

 Ha megkerültük az embereket, kivezetjük a kutyát a csoportból, lecsatoljuk a pórázt....

BH-simi 

...és megdicsérjük!!!!

Majd vissza megyünk az emberek közé, immár póráz nélkül kerüljük meg őket.

"Csoportban" ültetés

Kivezetjük a "csoportból"

 Ha befejeztük ezt a gyakorlatot, akkor felállunk a kiindulópontra.

 Ugyanúgy megcsináljuk az 50-60 lépést, hátraarcot és tempóváltásokat,a 2 jobbra fordulatot és hátraarcot, de most szabadon követésben.

"Lassú lépés"

"Normál lépés"

 Csak ezután jön a neheze! A 2 balra fordulat után ismét felállunk a kiindulópontra. Most következnek a menet közbeni gyakorlatok.

Indulás után 10-15 lépés között ültetés, a vezető eltávolodik a kutyától 20 lépést, majd a bíró intésére visszatér hozzá.

A vizsgán ez a gyakorlat tökéletes volt,
 a versenyen sajnos lefeküdt...

Szintén a bíró intésére elindulunk, majd 10-15 lépés között fektetés következik a vezető eltávolodik a kutyától 20 lépést, majd szembe fordul vele.

Ismét a bíró intésére, behívjuk a kutyát, majd lábhoz rendeljük, és indulunk a helyben maradásra kijelölt helyre.

Helyben maradás

A vizsga, verseny befejeztével lejelentkezünk a bírónál, majd ő értékeli a munkánkat.

Az eredmény! :)

A vizsgát illetően egy nagyon jó teljesítményt csináltunk és szép napot zártunk! Nagyon büszke voltam Donóra és vagyok a mai napig is!

A versenyt illetően a mai napig kételyeim vannak. Igen, megcsináltuk, de milyen áron? A verseny előtt kb. 1 órával Donó elkezdett sántítani. Fogalmam sem volt róla mitől. Végignéztem a mancsát, töviről- hegyire, a bőrét, szőrét, izmait, ízületeit, mindent, de nem találtam semmit. Szívem szerint nem tettem volna, mégis felvittem a pályára...

...aztán hetekkel később felbukkant egy toklász a mancsában, ami a valószínűsíthető bűnös volt. És kezdődött a horror, de csak azért hogy ne örüljünk annyira. Kemény árat fizettünk ezért a versenyért, de így is szép eredmény!

Mi voltunk!

Köszönet ezekért a napokért a Kőbányai Happy Dog Kutyaiskolának és Csapatának!

RSH

Ördög vagy Angyal?

Ördögből, Angyal lett!?

Aki ismeri Rivert, az tudja, hogy nekifutásból képes puszit adni az embernek, amire minden esetben felszoktam készíteni az embereket, de sosem hiszik el, mert mindig meglepett, csodálkozó arcok követik a szituációt...
Kicsit heves a lelkem, gyors, tele élettel és a mindenkori labda imádatával együtt Ő River.
Igazából, mikor először a kezemben tartottam, tudtam, hogy rosszcsont lesz...fülcimpa harapdálással kezdte az ismerkedést. A haza felé vezető úton is megmutatta magát  minden jelenlegi fő szokása. Igen csak hosszú volt az út Németországból hazáig, de azt kell hogy mondjam, azért jól viselte a kis ördög.
Sokat aludt ez tény, és az is, hogy igazából pártoltuk ezt a meglepően csendes és nyugodt tevékenységét, mert mikor ébren volt hihetetlenül rossz volt. Harapdált a kis tűhegyes fogaival, pimaszkodott és szerintem röhögött is rajtunk rendesen...
Nem véletlenül kapta Zsuzsitól a "raptor" becenevet és igen még mindig jellemző rá, de már finomabb verzióban. A másik beceneve a "nitró" lett. Kitaláljátok, hogy miért? Nem...nem a sebessége és hirtelensége miatt... á dehogy!
Igazából mióta velem van egyre biztosabb vagyok abban, hogy számára semmi sem akadály. 10 hetes volt, amikor a nagyokkal tréningeztünk a mezőn és neki a kocsiban kellett volna maradnia kemény fél órát.Csak a tető ablak volt nyitva...
Én már csak azt láttam,hogy rohan felém, de Zsuzsi épp a becsapódásra nézett oda, ami nem volt kicsi. 12 hetes volt, mikor elvittem élete első, csak róla szóló sétájára. Sajnos a patakparton másfél méteres volt a gaz, komolyan, én sem látszódtam ki belőle, de ő jött utánam, minden elé kerülő akadályt könnyedén legyőzve, tudomást se vett sokról.Csak jött utánam, ahogy tudott...
A susnyásból kiérve egy nagyobb tisztásra értünk. Sétálgattunk, de sosem ment el odáig, hogy vissza kelljen hívnom, 10méteres körön kívülre nem ment.Bevallom őszintén ez még mindig így van, már ugyan nőtt a távolság, de egy bizonyos távolságon kívülre sosem megy és a séta közben is sokszor visszajön, általában bottal a szájában, mert úgy gondolja, hogy a gazdi unatkozik, ha csak sétálgat, ezért foglalkoztat egy kicsit.Igazából bárkit, aki eldobja neki a botot, a labdát, "az igazából teljesen mindegy, hogy mit csak dobd már el, hogy rohanhassak érte és visszahozhassam", és ha erre még partnert is talál, tényleg nem lehet lelőni.

Szerintem már kaptatok egy képet kiskutyámról, aki mind e mellett tele van szeretettel,csak ezt kicsit hevesen nyilvánítja ki.
Múlt hétvégén adódott, hogy elmentünk a Gellért-hegyre sétálni, a XVII.kerületből, be a városba tömegközlekedéssel.Azt hittem végig fogjuk szerencsétlenkedni a napot a buszon és a metrón, de nagy meglepetés ért. Buszon utazott már, és nem is volt vele sosem gondja, de nem ismerte a metrót sem és a hidat, amin feltett szándékom volt gyalogosan áthaladni.
A metróval való első találkozása sem okozott gondot, nem is érdekelte jóformán semmi. Aztán mikor leszálltunk a Ferenciek terénél,a gyalogos álló-mozgólépcsőn felfelé gyaloglás sem hatotta meg. Csak engem!
Viszont a hídon való átsétálás sok újdonságot vetett fel! Riverem elkezdett mozizni! "Azok az autók hová tűnnek el és honnan jönnek?" Ez volt a szemében, mikor rám nézet nagy kíváncsian.Mivel választ nem kapott, megakarta nézni saját szemével. De mivel jobban ismerem mint ő, saját magát, még a gondolat megszületése előtt lefújtam az akciót! :)
A Gellért-hegyen, nem mertem elengedni, mert féltem, hogy túl jó barátságba kerül a gravitációval,de mikor egy kicsit sík terepre értünk, megálltunk egy padnál és mehetett ő is.Persze hogy labdáztunk egy kicsit, de csak óvatosan.
Játékunk közben közeledett felénk egy család és igazából ekkor ért az első meglepetés. Visszahívtam Rivert, első szóra jött, lefektettem egy marad vezényszóval és ő  maradt is,egész addig, míg nem oldottam föl, közben le sem vette a szemét rólam!
Igen, ez önmagát meghazudtoló viselkedés volt tőle!
Mikor haza indultunk és végig jártunk ismét minden csodát, a meredek lépcsőket a hegyen, a hidat, mozgólépcsőt,metrót és a tömeget, ötlött fel bennem a gondolat, River felnőtt! Mikor és hogy történhetett, nem is tudom...
de a hebe-húrgya kis raptorból, egy érett, néha "komoly férfi lett"!

Talán egy új kezdet...

...lehet a címe életem következő  fejezetének. Hogy miért, a végén Ti is megtudjátok.
Ismét túl vagyunk egy költözésen,de nagyon remélem az utolsón is. Csendes helyre sikerült költöznünk, leszámítva a szomszédban őrjöngő ebet. Ez kemény dió lesz!- gondoltam már mikor először láttam. De nem is ez a lényeg.
Hogy a költözés zökkenő mentesen menjen, sok segítséget kaptam barátaimtól és szívből remélem ők is számos pillanatot zártak a szívükbe e néhány nap alatt, amikre mindig emlékeznek majd...én biztosan!
Hát igen, az első nap kicsit kiborultam. Le sem merem írni, életemben hány költözésen vagyok túl,de eddig mindig megúsztam "költözési baleset" nélkül.Hááát, most volt egy vitrin ajtó, egy lámpa,egy tányér, egy étkező asztal.És még van,amit nem csomagoltam ki! 
De nem is ez a lényeg!
Végre rendeződni látszik az életünk és mindannyian jól érezzük magunkat!
Az első itthoni képeken látszik is, mennyire!

 Ki hinné, hogy miközben folynak a dominancia harcok, így szeretik egymást!?

...és mivel most már külön hálószobám lett (végre) ebeim úgy gondolják, felhasználhatják a nappali kanapéját, egyéni céljaik megvalósítására!
Kanapé bitorlók!

Minden költözés egy új kezdet, de amíg együtt vagyunk...
csak jó lehet!