Aki ismeri Rivert, az tudja, hogy nekifutásból képes puszit adni az embernek, amire minden esetben felszoktam készíteni az embereket, de sosem hiszik el, mert mindig meglepett, csodálkozó arcok követik a szituációt...
Kicsit heves a lelkem, gyors, tele élettel és a mindenkori labda imádatával együtt Ő River.
Igazából, mikor először a kezemben tartottam, tudtam, hogy rosszcsont lesz...fülcimpa harapdálással kezdte az ismerkedést. A haza felé vezető úton is megmutatta magát minden jelenlegi fő szokása. Igen csak hosszú volt az út Németországból hazáig, de azt kell hogy mondjam, azért jól viselte a kis ördög.
Sokat aludt ez tény, és az is, hogy igazából pártoltuk ezt a meglepően csendes és nyugodt tevékenységét, mert mikor ébren volt hihetetlenül rossz volt. Harapdált a kis tűhegyes fogaival, pimaszkodott és szerintem röhögött is rajtunk rendesen...
Nem véletlenül kapta Zsuzsitól a "raptor" becenevet és igen még mindig jellemző rá, de már finomabb verzióban. A másik beceneve a "nitró" lett. Kitaláljátok, hogy miért? Nem...nem a sebessége és hirtelensége miatt... á dehogy!
Igazából mióta velem van egyre biztosabb vagyok abban, hogy számára semmi sem akadály. 10 hetes volt, amikor a nagyokkal tréningeztünk a mezőn és neki a kocsiban kellett volna maradnia kemény fél órát.Csak a tető ablak volt nyitva...
Én már csak azt láttam,hogy rohan felém, de Zsuzsi épp a becsapódásra nézett oda, ami nem volt kicsi. 12 hetes volt, mikor elvittem élete első, csak róla szóló sétájára. Sajnos a patakparton másfél méteres volt a gaz, komolyan, én sem látszódtam ki belőle, de ő jött utánam, minden elé kerülő akadályt könnyedén legyőzve, tudomást se vett sokról.Csak jött utánam, ahogy tudott...
A susnyásból kiérve egy nagyobb tisztásra értünk. Sétálgattunk, de sosem ment el odáig, hogy vissza kelljen hívnom, 10méteres körön kívülre nem ment.Bevallom őszintén ez még mindig így van, már ugyan nőtt a távolság, de egy bizonyos távolságon kívülre sosem megy és a séta közben is sokszor visszajön, általában bottal a szájában, mert úgy gondolja, hogy a gazdi unatkozik, ha csak sétálgat, ezért foglalkoztat egy kicsit.Igazából bárkit, aki eldobja neki a botot, a labdát, "az igazából teljesen mindegy, hogy mit csak dobd már el, hogy rohanhassak érte és visszahozhassam", és ha erre még partnert is talál, tényleg nem lehet lelőni.
Szerintem már kaptatok egy képet kiskutyámról, aki mind e mellett tele van szeretettel,csak ezt kicsit hevesen nyilvánítja ki.
Múlt hétvégén adódott, hogy elmentünk a Gellért-hegyre sétálni, a XVII.kerületből, be a városba tömegközlekedéssel.Azt hittem végig fogjuk szerencsétlenkedni a napot a buszon és a metrón, de nagy meglepetés ért. Buszon utazott már, és nem is volt vele sosem gondja, de nem ismerte a metrót sem és a hidat, amin feltett szándékom volt gyalogosan áthaladni.
A metróval való első találkozása sem okozott gondot, nem is érdekelte jóformán semmi. Aztán mikor leszálltunk a Ferenciek terénél,a gyalogos álló-mozgólépcsőn felfelé gyaloglás sem hatotta meg. Csak engem!
Viszont a hídon való átsétálás sok újdonságot vetett fel! Riverem elkezdett mozizni! "Azok az autók hová tűnnek el és honnan jönnek?" Ez volt a szemében, mikor rám nézet nagy kíváncsian.Mivel választ nem kapott, megakarta nézni saját szemével. De mivel jobban ismerem mint ő, saját magát, még a gondolat megszületése előtt lefújtam az akciót! :)
A Gellért-hegyen, nem mertem elengedni, mert féltem, hogy túl jó barátságba kerül a gravitációval,de mikor egy kicsit sík terepre értünk, megálltunk egy padnál és mehetett ő is.Persze hogy labdáztunk egy kicsit, de csak óvatosan.
Játékunk közben közeledett felénk egy család és igazából ekkor ért az első meglepetés. Visszahívtam Rivert, első szóra jött, lefektettem egy marad vezényszóval és ő maradt is,egész addig, míg nem oldottam föl, közben le sem vette a szemét rólam!
Igen, ez önmagát meghazudtoló viselkedés volt tőle!
Mikor haza indultunk és végig jártunk ismét minden csodát, a meredek lépcsőket a hegyen, a hidat, mozgólépcsőt,metrót és a tömeget, ötlött fel bennem a gondolat, River felnőtt! Mikor és hogy történhetett, nem is tudom...
de a hebe-húrgya kis raptorból, egy érett, néha "komoly férfi lett"!
