Egy ideje megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy miért nincs lehetőség arra, hogy hivatalos tréningen vehessünk részt. Nagyon jó dolog az, hogy különféle tesztekre, versenyekre nevezhetünk, de igazából a saját tréningjeink alapján nem tudjuk eldönteni mikor is állunk készen egy komolyabb megmérettetésre. Ezért kénytelenek voltunk bele ugrani a "mély vízbe".
Sajnos nincs, illetve nem volt eddig túl sok visszaigazolás a munkánk eredményeiről, és nem volt olyan "tréner", akiről tudtam volna, hogy szívesen adná át azt a tudást, amit Ő(k) sok év elteltével megszereztek.
Ezt sajnos nem csak a retriever sportban tapasztaltam meg. Egyszer már végig jártam a ranglétrát és tudom nagyon jól, milyen nehéz beilleszkedni egy kutyás társaságba.
A mai nap folyamán részt vettünk a Bird-dog szervezésében az első hivatalos WT-tréningen, ahol kellemes meglepetés ért. Nem éreztem semmilyen fajta rivalizálást, irigységet és az ebből fakadó rosszindulatot,ami szégyen hazánkra nézve, de sajnos minden kutyás rendezvényen jelen van.
Itt a légkör teljesen baráti volt. Mindenki kedvesen fogadta társait, és a lehurrogások helyett inkább tanácsokat osztottunk meg egymással és a hibáinkat sem követték rosszindulatú gesztusok. Inkább drukkoltunk azért, hogy sikerüljön egy-egy feladat a másiknak és biztattuk azt, akinek esetleg nem sikerült a gyakorlat.
Tréningezni persze tudunk mondjuk párokban összeállva, de ezt a légkört, megteremteni egyéni tréningeken lehetetlen. Sem a kutyákat, sem minket nem érnek olyasfajta stresszhatások, amik jelen vannak mondjuk egy versenyen és magát a verseny szituációt sem tudjuk megteremteni magunknak. Tehát nem tudnánk megfelelőképpen felkészülni egy adott megmérettetésre.
A mai nap folyamán, kiképző létemre is mondhatom, hogy nagyon sokat tanultam, mind elméleti, mind gyakorlati úton. Ehhez nem csak az kellett, hogy én akarjak tovább fejlődni, hanem az is, hogy legyen, aki meg akarja osztani azt, amit Ő már megtapasztalt.
Nem is értem igazából az "öreg kutyásokat", miért állnak ellenszenvesen a kezdőkhöz, hiszen az Ő feladatuk lenne az, hogy kineveljék a következő generációt, felfedezzék az igazi tehetségeket és segítsék azt, aki fejlődni akar. Ellenben ők a konkurenciát látják bennünk és nem a jövőt...
Örülök annak, hogy a Bird-dog csapata felismerte hazánk e hiányosságát, és céljául tűzte ki a retriever sport hazai színvonalának emelését, tréningjeik és rendezvényeik által.
Köszönjük a lehetőséget hogy részesei lehettünk a mai napnak, mely során sok pozitív tapasztalattal gazdagodtunk.
Nem régiben hoztam egy döntést, a goldenem, Doniszt illetően. Nehezen jutottam el odáig, hogy meghozzam, de a mai napon beigazolódni látszott, hogy igenis, jól tettem.
Talán a jó kiképző ismérve az is, hogy felismerje, kutyájával milyen szinten van összhangban, mennyire tudnak együtt fejlődni úgy, hogy az egyik egyénisége ne nyomja el a másikét. Mivel úgy véltem Donisznak én túl erős vagyok és ő görcsösen meg is akar nekem felelni, persze a munkájának rovására.
Tudom mire képes a kutyám, és sejtem mi lehet még benne, ha hozzá való, simulékonyabb vezetővel dolgozik, a döntésem az lett, hogy a felvezetését átadtam egy egyéniségében sokkal inkább hozzá való személynek, barátnőmnek, Zsuzsinak.
Visszaigazolás volt számomra a mai nap. Ugyan érzékenyen érintett, de igazam volt abban, sokkal jobb párost alkotnak Ők ketten, mint én valaha is Donnal. Aki ott volt ma a tréningen, tanúja lehetett mindennek. Büszke vagyok rájuk és tudom, együtt még sok eredményre tehetnek szert.
Köszönjük a Bird-dog csapatának a mai rendezvény megszervezését!
RSH
