Gyermek korom óta kedves számomra ez a hely és visszavágytam.
Egy kétnapos kirándulásra mentünk,én úgy 5-6 éves lehettem.
Felmentünk a Szalajka völgybe kisvasúttal, csavarogtunk az Ősemberbarlangban, lesétáltunk a patak mentén, ettünk egy hamburgert és a séta végén kerestünk valami kis apróságot, egy darabot, amit magunkkal vihetünk e meseszép helyről.
Most is így történt lépésről lépésre, csak a kísérőim nem voltak mindennapiak.
A srácokkal tettük meg ezt az utat, a lökött ebeimmel!
A vonatozás furcsa volt nekik elsőre, de jó fejek voltak.
Mikor elindult a vonat a sok emberrel, meglepődtek kicsit,de aztán sorra jöttek az illatok és teljesen izgalomba jöttek.
Azt nem mondhatom, hogy teljes nyugalomban, mert van egy izgága a csapatban, de megérkeztünk a végállomásra.
Az állomásnál levezettük a feszültséget, labdáztunk egyet a patakban és megnevettettük az embereket.
Igen ám, mert volt közönségünk a játék alatt. Nem csodálom, hisz a fiúkról sütött, milyen boldogok. Öröm volt nézni őket!
 |
Elindultunk mi is a sétánkra, először csak pórázon, hogy megismerjék a helyet...
...majd mikor láttam,hogy minden rendben lesz, elengedtem őket. Volt eszetlen szaladás, gázolás a patakban, de minden izgalom ellenére első szóra visszajöttek! Sőt, Riverem csak egy embert ütött el :)
A nagy séta után, mondhatom mindannyian elfáradtunk és persze éhesek is lettünk, ezért beültünk egy étterembe és megvacsoráztunk.
Kilátás az étteremből. Mese szép volt!
Jóllakottan tértünk vissza a szállásra, majd készültünk a következő megmérettetésre!
