Most már bátran mondhatom, hogy jól vagyunk!
A műtét utáni első néhány nap nagyon nehéz volt mindannyiunk számára.
Mondhatni, akkor sikerült aludnom, mikor Donó is elaludt,
a fennmaradó időben harcoltunk:
-ne kelj fel, pihenjél...
-na jó,ha mindenáron, akkor segítek...
-ne kelj fel, pihenjél...
-na jó,ha mindenáron, akkor segítek...
River is nagyon okos fiú volt és segített is nekem fekve tartani Donót;
ahelyett, hogy játszani hívta volna, inkább odafeküdt mellé...
Az első olyan alkalom volt, hogy csak 1x kellett alkalmazásba vennünk a gallért,
a 3.éjszakán, amikor már teljesen kimerültem.
A 7.nap környékén már megpróbálkoztunk a kanapéra mászással,
persze, hogy sikeresen! Olyannyira, hogy már le is tolt róla, mert Őfelsége állítólag nem fért el rajta.
Folyt.köv!