Hogy mégis így történt, sajnálom és még mindig nem tudom megemészteni, talán az idő majd megoldja ezt is.
Viszont a gyász sem tartott vissza ígéretem teljesítésétől, miszerint elmentünk Zalaegerszegre a Retriever találkozóra, azzal a címszóval, hogy a műtét előtt rá fér Donóra egy önfeledt rohangászás, mindenféle szigor és vasfegyelem nélkül.
Végre megismerkedtünk River hazai fajta társaival, Flacóval és Csokival.
No meg persze a Gazdijaikkal. Még mielőtt kitör a nagy hadd el hadd, úgy döntöttünk csinálunk egy pár közös fotót.
Éppen pózolunk újdonsült barátainkkal.
- " Naaaa, menjünk már játszani!
Nem azért jöttünk, hogy egész nap csak ücsörögj!"
Örömömre néhány, "nyugis" fotó...
...Aztán kitör a fejetlenség!
-"Hé, ez nem ér!
Rivernél a labda, Donónál a dummy...
most melyiknek dobjam?"
(Ez a kép nagyon tetszik!)
"Enyém a dummy!"
-"Hú de jó labdád van! Legyünk barátok!"
-"Az én labdám és nem leszünk barátok!"
-"Légysziiii..."
-"Neeem..."
"Valami van mögötted!"
"Várj, elkapom!"
-"Figyú, köztünk szólva, én ezt nem értem..."
-"Az tudod úgy volt..."
Ebéd utáni szieszta.
-"Ez meg kicsoda?"
"Nem adom!"
"Na fiúk...
...nyomás!"
-"Ezt a kört már elvesztettem."
-"Most mi van?"
Igen az ott River,
aki még délután 5kor is fáradhatatlanul rohant a labda után.
Délután River szert tett még egy labdadobáló barátra
Ne menjünk még...
Egy kicsit még csodáltuk a naplementét... :)
Aztán napnyugtakor fáradtunk indultunk neki a majd 3 órás haza útnak.
De mondanom se kell, hogy nagyon jól sikerült nap volt,
tele hasonló gondolkodású szerető gazdival és boldog ebekkel.
Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a vidám napnak!
